TÁJÉKOZTATÓ
a
BELVÁROS - LIPÓTVÁROS EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT
S Z A K O R V O S I R E N D E L Ő I N T É Z E T
/ Budapest V., Hercegprímás u. 14-16. sz. /
építészeti és művészeti programjáról

Az 1998. decemberében átadott szakorvosi rendelőintézet a Budapest belvárosában élő és itt dolgozó emberek egészségügyi központja. Az átépített létesítményben összevontan, egy helyen találhatók az előforduló megbetegedések kezeléséhez értő szakemberek. A kerület egészségügyi ellátási színvonala várhatóan jelentősen javulni fog az új rendelőintézet átadása után. Tervező munkánk során mindvégig arra törekedtünk, hogy építészeti - és egyéb -. eszközök felhasználásával olyan épített környezetet teremtsünk, amely az itt folytatott gyógyító tevékenységhez méltó keretet biztosíthat.

A terek megformálásával, az anyagok, színek és formák kiválasztásával nyugodt, könnyen áttekinthető és az ide látogató, itt hosszabb-rövidebb időt eltöltő betegek, valamint az itt dolgozók számára a gyógyításhoz-gyógyuláshoz segítő környezetet igyekeztünk kialakítani. Reményeink szerint az épülettel együtt megvalósuló társművészeti alkotások ugyanezt a célt erősítik a maguk eszközeivel. A kiemelt forgalmú belső váróterekben - ahol minden betegnek alkalma nyílik a művekkel való személyes találkozásra - művészeti alkotásokat helyeztük el, azzal a szent meggyőződéssel, hogy itt fejthetik ki leginkább gyógyító, illetve gyógyulást segítő hatásukat.

Korunkban, amikor az utcán - és sajnos már otthonainkban is - az audiovizuális környezetszennyezés fertőző-megbetegítő hatásának naponta ki vagyunk téve (TV, Internet, reklám, film, plakát, zene, stb.), mindnyájunknak szükségünk van olyan lecsendesítő, az elmélyülést is segítő nyugodt belső terekre, ahol a lélekig ható rezdülésekre is odafigyelhetünk. Különösen nagy szerepe van ennek a beteg emberek esetében. (Ne feledjük, egyes vélemények szerint az összes betegségnek kimutathatók a lelki eredetű kiváltó okai.)

mottó: "A mindenséggel mérd magad ! "
(József Attila: ARS POETICA)

A betegség az emberi szervezet egyensúlyi állapotának valamilyen külső hatásra történő megbillenése. A betegség gyógyításának egyik lehetséges útja: az egyensúly helyreállítása, az EGÉSZ-ség visszaállítása.

Az egészség az EGÉSZ-szel, a TELJESSÉG-gel kapcsolatos fogalom. Nem véletlen, hogy manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészségnevelés: a betegségmegelőzés és az egészséges életmód, stb.

Az orvosok védőszentje szent Kozma, testvére szent Damján a gyógyszerészeké. A görög Kosmas szó a kozmosszal, tehát a világmindenséggel áll etimológiai kapcsolatban. Kozma és Damján (+303) gyógyító szentek, ingyen, ellenszolgáltatást el nem fogadva gyógyítottak - "nomen est omen" -, a világmindenség energiáit közvetítve a rászorulóknak, embereknek és oktalan barmoknak. Talán az sem véletlen, hogy a keresztény egyház a névünnepüket szeptember 27-ére helyezte az évkörben, jelezve az őszi napéjegyenlőséggel (szept. 23.), a Mérleg jegyének kezdetével való szoros kapcsolatukat. A Mérleg (), mint köztudott, az egyensúlyi állapot, a kiegyensúlyozottság képjele a hagyományban. (Nappal-éjszaka, sötét és világos, stb. egyenlősége).

Image

A rendelőintézet utcai homlokzatán a két szent másfél életnagyságú bronzszobra áll - védő-óvó szerepüket betöltve -, szándékunk szerint a hagyományos kora-középkori templomi szoborformát és ornamentikát felvállaló, ikertestvérpár-szerű megfogalmazásban. ( Makoldi S. Gyula szobrászművész alkotása. )

A mikrokozmosz, mint közvetlen életterünk, illetve saját szervezetünk, valamint a makrokozmosz csak a legutóbbi időkben vált ketté az emberi gondolkodásban, nem kis részben a tudományok szétfejlődésének köszönhetően. Valamikor e két fogalom elválaszthatatlan egységet alkotott. Úgy gondoljuk, hogy ennek a kozmikus egészségnek a bemutatása és jelenléte az épületben az emberi szellem-lélek és ezáltal talán az emberi test tisztulásához, és tisztántartásához is hozzájárulhat.

 

A közvetlen környezetünkben jelenlévő tárgyak (anyagok, formák, színek, a felületek tisztasága, stb.) befolyásolják közérzetünket, meghatározzák viselkedésünket. Ahol tehetjük, olyan tárgyakkal vesszük körül magunkat, amelyeket valamiért fontosnak érzünk, szeretünk nézni, esetleg valamilyen eligazítást, utat, sőt elkötelezettséget jelentenek magunk és mások számára.

A magyar művelődéstörténet tálcán kínálja azokat az eszközöket, amelyek - mint "meditációs objektumok"- néha a fejünk felett lebegve (pl. a templomi festett mennyezetek), máskor hétköznapjainkon és ünnepeinken (mese, ballada, népdal, múzeumi és népművészeti gyűjtemények tárgyai, stb.) jelen vannak, de mi nem vesszük észre őket, mert nem olyan “szépek”, nem olyan tetszetőse és harsányak, mint – mondjuk - . a mesei istállóban sorakozó aranyszőrű paripák. Inkább a szemétdombon heverő girhes-görhös csikók módjára várják, hogy valaki - a lelkének - tüzes parazsával életre keltse őket. (Ám ha ezt megteszi, táltos csikóhoz juthat, és.)

Már a tervezés legkorábbi szakaszában - az egyes funkcionális egységek elhelyezésénél - felmerült az a gondolat, hogy szakítva az eddigi esetleges gyakorlattal, az orvosi szakrendelőket ne a megközelíthetőségi szempontok vagy ABC sorrend, ill. a várható betegszám szerint osszuk el az egyes emeleti szinteken, hanem az emberi szervezet felépítésének mintájára, mint egy álló (élő) struktúrát alkotva. Így és ezért került a legfelső szintre az üzemeltetésért felelős "szervezet", az igazgatás-adminisztráció (mint "agyközpont") és az Ideggyógyászat .

A felső emeleteken egymás alatt a Szemészet, Fül-orr-gége, Fogászat, a középső szinteken a Kardiológia, Urológia és Nőgyógyászat, míg a földszinten került elhelyezésre a mozgásszervi elváltozások gyógyítását végző Reumatológia és Fizioterápiai kezelő egység. Ez az elrendezés természetesen kielégíti a használattal szemben támasztott jogos követelményeket is (l: a járás-mozgáskorlátozott betegeknek, a rendszeres kezelésre járóknak így kell a legkevesebbet közlekedniük az épületen belül).

Nem titkolt szándék volt továbbá, hogy az épületben, illetve magával az épülettel egy olyan “szent teret” hozzunk létre, amely a vallásos emberek és a profán gondolkodásúak számára egyaránt egyfajta rituális tájékozódási pontként szolgáljon - a mára egyre homogénebbé váló - világunkban. Ne felejtsük el, a létesítmény az ország fővárosának centrumában, a Belvárosban található, párlépésnyi távolságra a tényleges szakrális központtól, a Szt. István Bazilikától.

Az alkalmazott építészeti eszközök a kiválasztott anyagokkal és színekkel, a keresztszemes hímzésminták felhasználásával tervezett padlóburkolatok motívumaival mind-mind azt szolgálják, hogy megfelelő keretet biztosítsanak az épület védett (talán szentélyként is értelmezhető) belső terében létrehozott komplex alkotásnak. Ennek a több részből összeépülő "tárgyegyüttesnek" a létrehozásában négy kiváló képző-, illetve iparművész vett részt, egységesen alkalmazott formanyelvvel. Ennek az egységnek a garanciája az, hogy alkotásaikban mindannyian anyanyelvi szinten értik és alkalmazzák a szervesen felépülő kultúrák (itt most elsősorban a magyar művészet által reánk hagyományozott, legtisztábban a népművészetünkben megőrződött mintakincsre gondolunk) képjeleit.

A padlóburkolatok kiosztása az egyes emeleteken - illetve azokon belül is az egyes szakrendelések betegváróiban - eltérő. A burkolati minták mindig azt az állatövi jegyet idézik meg, amely a hagyományos asztrológiai rendszerben az illető testrészhez (szervhez) kapcsolódik. (Ld. a középkorban igen elterjedt ún. "érvágás-emberke” ábrázolásokat.)

Image

Az érvágás-emberke és a tizenkét állatöv

Az egyes alakzatok-minták kidolgozását és rendszerezését Molnár V. József, az állatövi jegyek azonosítását Pap Gábor végezte el a keresztszemes hímzések motívumainak vizsgálata alapján.

A 4x4-es alapháló 12, átlóra szimmetrikus alapjele

Az így felépített és együtt egy teljes (virág-világ) rendszert adó burkolati mintákban az a közös, hogy a mindenkori közepet (növényi mag), illetve a lehetséges újabb csomópontokat világos (fény-) színnel jelöltük.

Az épületbelső leghangsúlyosabb egysége egy tengely mentén szervezett térbeli spirál, amelyet egy félköríves, áttetsző térfal határol. A befoglaló forma - a Mérleg jelére íródott üvegfal - alkotja a statikus-megtartó keretet, míg a kettős spirális forma (utalva a DNS-re, mint az élő szervezet legfontosabb építőelemére) az életet, a mozgást, illetve annak pályagörbéit hozza a rendszerbe. A kettő együtt az élet születését és fenntartását, végső soron a teremtést megidéző képjel az asztrálmitoszi hagyományban, természettudományos értelmezése pedig saját Tejútrendszerünk felülnézetét (Rák), illetve oldalnézeti képét (Mérleg) adja.

Image

Emeleti váró

Image

Üvegkupola

Image

Földszint részlet

Image

A befoglaló forma alaprajzi vetületében félköríves záródású (szentély) függőleges felülete viszont szigorú rasztert adó üvegtégla szerkezetű (az arató-Szűz kristályos közege).

A legfelső szinten Kustár Zsuzsa iparművész három méter átmérőjű ólomüvegablaka feszül (címe: "Varázstükör"), melynek szimbolikáját ő maga így jellemzi: "A félkör által körülhatárolt 5 m2 felület, az átmérővel párhuzamos két szelővel, melyek egyenlő távolságra vannak egymástól, gondolatilag elkülönülő képrészeket alkot. A középső harmadban megjelenik a háromszög alakú tükör, mely hangsúlyos szerepet kap azáltal, hogy anyagában elkülönül, s ellenpontjaként jelenik meg az átvilágítódó motívumoknak. A háromszög melletti felületek, s a lenti sáv az év második felének hónapokat jelképező ábrázolásaiból alakul ki. Körben a Szűz karján a kis Hermész, majd a Mérleg, az igazság, az ember megmérettetésének a jelképe, ezzel átellenben a téli napforduló negatív erejének az ábrázolása. Az újjászülető ember, a Vízöntő szárnyas angyala is ezen az oldalon jelenik meg, szemben az anya alakját felidéző képpel. Az angyal a szellemvilágban otthonos, lélekkel ítélő emberi eszmény. A Bak-sárkány szorításából röppen ki, jelképezve az élet erejét és termékeny megújulását ott, ahol úgy látszik már, hogy végképp erejét vesztette, s talán leáll az élet. Fent a körívet szeletként metszi le a geometrikus keret, mely a szellemvilág, a kozmosz jelképeivel népesül.

A macskaarc a Kozmosz erejét jeleníti meg, a Tejúton túli világegyetem sejtelmét, félelmét az emberben. Bezáró vonalvezetése kétoldalt a feltámadó szarvas alakokat teremti meg a negatív felületek rajzolatában. A szarvas pedig a lélek ősi jelképe, agancsai az ember intuíciós képességeit jelentik.

Az ember a föld rendje szerint a kozmosz erejét használja fel. Éli a törvényeit, s az egészség, mely az "ember házában" - a testében- valósul meg, a Nap és a Hold, a jó és a rossz, a pozitív és a negatív dualitását varázsolja értelmes- tartalmas életté. Ennek a varázslatnak a segítője kíván lenni a VARÁZSTÜKÖR.

Image

A lépcsőházat felülről bevilágító félköríves ólomüvegablak színes fényátbocsátása különleges hatásokat eredményez - a Nap egynapi és éves járása szerint - a földszinti és az emeleti váróterekben, illetve az előcsarnokban. ( Kivitelezte: Szommer György üvegfestő iparműves ).
4. ábra: Kustár Zsuzsa:Varázstükör

A következő szinten Makoldi Sándor festőművész kétszer hét táblaképén a teremtés hét napjának és vele szemben az első lépésben bolygószinten megvalósuló teremtett világnak (a földi életre közvetlen hatást gyakorló "planéta istenek" képében megjelenő) megfogalmazását kapjuk. Az 1x1m-es táblaképek a magyar hagyományban számon tartott bolygó sorrend (a hét napjai ) szerint helyezkednek el az I. emeleti várócsarnok frízén: Adjuk át a szót ezúttal is a tervező művésznek.

“Az üveggel fedett, természetes fénnyel is megvilágított íves záródású építészeti térbe harmonikusan illeszkednek a felső szinten, fríz-szerűen futó, egymásból épülő képek. A hosszanti oldalakon a 2x7 db, fali-fülkébe helyezett tábla alkot egységet, melyet az üvegdonga két végén az Éjszaka, illetve a Nap kapuja c. képek zárnak le. A kaputól-kapuig futó sorok olvasata így teljes körré, az élet egészét magába foglaló látvány-teljességgé kerekedik ki. A kép-párok ugyanakkor szemben is megfeleltethetők egymásnak és sorrendiségük oda és vissza is ragozható, valamint folyamatában is olvasható.

A teremtés energiája, a világot éltető fény bontja ki fokozatosan az életet - mítikusan a teremtés hét napja csomópontjaiban –, miután átjön a sötétség kapuján és végül kiteljesedik a fény-kapuban.

Ha a természet egységében a sötétség és a fény szétválik, differenciálódni kezd a világ. A centrumban a teljességet, a kört megosztani és körülhatárolt négyességben-végességben elindítani a terjeszkedést – ez az élet kezdete, a teremtés első napja. A hullámrezgés, amit a teremtő ige keltett további két fokozatban a szférák és a vizek létrejött terében a növényi életet, a füvek magját veti el. Ez ragozódik életfává a negyedik napon, amikor megteremtődnek a Nap és a Hold, valamint a csillagok. Tovább dúsul a centrumban a négyszirmú fény-virág: az ötödik napon a világ peremein megkülönböződnek a madarak és a csúszómászók, a felső és az alsó világ képviselői, míg a hatodikon emberré formálódik az energia. Minőségi változása léptékében, illetve jelentőségében mutatkozik meg – holott ugyanazon elemekből épül “ékes” teste, mint a világ eddigi összetevői. Az anyagi világ így most már készen áll – az alkotó megpihenhet: a hetedik nap az ünnepé, a szellem épüléséé. A kozmikus erőközpontban a kehely az áldozatot ugyanúgy megidézi, mint a homokóra a véges időket. Most már csak át kell lépnünk a fény kapuján, mint a kiválasztottaknak.

Ezen az oldalon az igével való teremtés során a geometrikus és a növényi létszint bomlott ki, egészen az emberszabású fokozatig. Ehhez az ősi, de századunkban is még készülő népi ácsolt szekrényeken rendszeresen feltűnő mintázatok szolgáltak formai tanulságokkal, illetve előzményekül. Az itt konkrétabb formában meg nem jelenített állati létminőség a váróterem túloldalán, az Állatöv tulajdonságait is rögzítő bolygó-képletekben nyer kifejtést.

A bolygók közül az első a Merkúr, a teremtést indító vezér-vasárnap "üzemeltetője", az Ikrek, illetve a Szűz állatövi jegyeit keleti nevükön (az elsőt Hold-ház értékben) megidéző Bagollyal és Nyúllal. A bolygók általában – a Nap és a Hold kivételével – két-két jegyben vannak otthon, így állat-párok veszik át ettől kezdve a szót, olykor a szkíta-utód népek között (mi, magyarok, ilyennek számítunk) hagyományosnak tekinthető állatküzdelmi jeleneteket idézve.

A második kép ebben a vonulatban a hadfő szerepű hétfőt idézi. Ennek a magyar hagyományban a harcias Mars a bolygója. Vörös állata a Farkas, a Kos keleti megfelelője (Hold-ház értékben), aki a túloldali otthon, a Skorpió (ismét Hold-ház értékben) Szarvasára “támad”, azaz összefonódik vele a Mars jellemzésében. Ezután a kedd (Hold), majd a szerda (Nap) táblája következik: ők a Rákban, illetve az Oroszlánban vannak otthon. Az előbbire a Rák keleti megfelelőjének, az Ökörnek a szarvai, az utóbbira a Nap lángoló sörénye utal. A csatolt népeket a következőkben a csütörtök bolygója, a Szaturnusz oltalmazza a Bakban, illetve a Vízöntőben. Az utóbbi jegyet a Hold-ház értékű keleti Holló képviseli ebben az állatpárosban. A Vénusz napja a péntek, otthonai pedig az Állatövben a Bika és a Mérleg. A Bikát keleti Hold-háza, a szerelmes üzeneteket kidaloló Galamb idézi. Végül a Jupiteré az utolsó nap, a szabadok szombat napja. Itt a Nyilas Szarvasa két fokozatban működteti tovább a teremtő igét. Az első fokozatban a másik Jupiter-otthon, a Halak keleti megfelelője, a hajnalkiáltó Kakas idéződik meg, az ő csőréből továbbhullámzó üzenet pedig már túllépi az Állatöv, illetve a bolygó-uralmak kötött kereteit, és egyenesen hozzánk, gyógyulni vágyó XX. századi emberekhez szól, bátorítólag, biztatólag.”

A lépcső orsóterében a két épületszint áthidalására 2 m átmérőjű áttört vörösréz éggömb készült (zománcozott állatövi figurákkal), amelynek az égi Egyenlítővel együtt összesen öt szélességi és 12 hosszúsági köre van, a körök metszéspontjain egy-egy ékszerzománc felületfedésű csillaggal. Az éggömb függőleges tengelyét akárcsak a modern iskolai szemléltető eszközök esetében, itt is a Föld forgástengelyének meghosszabbítása képezi, hozzá mérten 23,5o dőléssel helyezkedik el az Ekliptika, azaz a Föld Nap körüli keringésének síkja, más néven az Állatöv.

Ennek a 12-es szakaszolása térben az Állatövi csillagképek, időben az ún. jegy-érvénytartamok segítségével történik, az utóbbiak a csillagászati hónapoknak felelnek meg, amelyek a jelenleg világszerte használatos hónap-bontástól átlagosan 20-22 nappal térnek el. Ezeknek a csillagképeknek, illetve idő-egységeknek a számontartására a nyugati (Földközi tenger melléki), illetve a keleti (török, mongol, kínai, stb.) hagyomány más-más elnevezéseket rendszeresített. Éggömbünk Állatöve egyesíti a kétféle hagyomány figura-készletét, így mintegy enciklopédikus összefoglalását adja az eurázsiai kultúrák idevágó ismeretanyagának.

 

Image

A tavaszi napéjegyenlőséggel induló hónapnál kezdve a felsorolást itt a Kos és a Kutya jelenik meg az őket őrző-irányító jó pásztor lábainál. A következő hónap a Bikáé, ennek keleten a Disznó felel meg. A két állat ezúttal szemmel alig követhető apró fokozatokban tűnik át egymásba. Az Ikrek a Patkány hátán tünnek elénk, mozgékonyságukra az állat farrésze helyén megjelenő – a kozmikus körforgást idéző – kerék utal. A Rák megfelelője Keleten a lomha mozgású, de feltartóztathatatlan, ugyanakkor kiismerten családszerető Bivaly. Az Oroszlán és keleti párja a Tigris egyetlen test kétféle szellemi kiáradásaként örökítődik meg. A szembe rohanó három láb közül a középső hol az egyik, hol a másik állathoz – az állat szó a régi magyar nyelvben állapotot is jelentett! – tartozik, attól függően, hogy alkalomról-alkalomra melyik aktualizálódik a két lehetséges állat-állapot közül. A Szűz ölében kuporgó Macska ugyancsak a nyugati-keleti párost jeleníti meg. A Mérleget tartó nőalak a Sárkányon tapos, míg a Skorpiót a Kígyó fogja gyűrűbe. A Nyilas hordozó állata a keleten egymagában képviseli ezt a jegytulajdonságot, a Kecske viszont Keleten is Nyugaton is a téli napfordulóval kezdődő, legsötétebb hónapot nevesíti, azzal a különbséggel, hogy Nyugaton a hím állat a Bak lett a névadó, míg Keleten a hegyi Kecskét a hegyi Juh is felválthatja a Zodiákus- ábrákon.. A Vízöntő testetlenülő nőalakjára felülről rázúduló energia-áradat működtetője a hónapnak Keleten nevet adó Majom. Végül a nyugati Halak a keleti Kakas testébe ágyazódva zárják az évköri tulajdonságok sorát.

Az ábrákat hagyományos formák felhasználásával Turi Endre festőművész, a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művész-igazgatója tervezte és az Ő irányításával, valamint személyes közreműködésével a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat fennhatósága alá tartozó kecskeméti Alkotóműhely kivitelezte.

Image

A földszinti előcsarnok
Makoldi S. Gyula : " Mítikus lovas" szobor

Ha elemi szinten is megpróbáljuk értelmezni az egyes alkotóelemeket, akkor a domb természetesen a Földnek megfelelő elem lesz (a föld-szintjén ), az ezt körülölelő medence a Viz, a felette lebegő Éggömb a Tűz eleme ( tűzzománc és ég! ).A legfelső szinten a színes üvegablak a magába foglalt "lélektükörrel" a Lég-levegős elemi tulajdonságok letéteményesének adódik. Az Életfával jellemezhető ötödik elemet maga a függőleges tengely alkotja, ez biztosítja az összeköttetést a középső és a felső világ között.

A pinceszinten az orvosi nagytárgyalóterem mennyezetén - (az egészséges világért felelős orvos-szakemberek reprezentatív tárgyalóterében) - a felettünk működő létesítményre, mint az emberiségre boruló kozmosz teljességére felnézve, az ennek időbeli kereteit meghatározó évkör 12 jellegadó ábrája jelenik meg (12 hónap=12 állatövi jegyérvénytartam) a magyar hagyományban ismert és gyakran alkalmazott, elsősorban templomi mennyezeteken megjelenő, (itt is azok mintájára kialakított) festett kazetták formájában. A 90x90 cm-es kazetták a többi - összesen 66 - közül kissé kiemelve helyezkednek el fára festve, pácolt, profilos léckeretezéssel. ( Makoldi Sándor festőművész alkotása.)

Az már csak a véletlen (?) játéka lehet, hogy az épület kivitelezője által ajánlott kétféle álmennyezeti lap fantázianeve - mintázata alapján - "Kozmosz" és "Csillagkép", így szinte magától illeszkedett be az általunk tervezett rendszerbe.
Érdemes összevetni ezeket az ábrákat a fentebb Turi Endre világgömbjén megjelenő Zodiákus-figurákkal. Míg ott egészen konkrét, úgyszólván tankönyv ábra pontosságú megjelenítésével találkoztunk az egyes névadó állat, illetve emberalakoknak, addig itt az egyes évköri szakaszokban esedékes legfontosabb természeti mozgástendenciák többé-kevésbé elvont folyamatábráit látjuk, az említett hagyományoknak megfelelő, ugyanakkor teljesen újszerű, egyéni megfogalmazásban. A tavaszi megújulást hozó Kos-hónap például sem nem a Juh hímjének, sem nem a Keleten őt helyettesítő Kutyának az alakjában képviselteti magát, hanem annak a griffmadárnak a képében, aki a Fehérlófia-típusú mesék hősét viszi fel a – téli hideg és sötét – alvilágból a – nyári meleg és napfényes – felső világba, miközben a fejét hol balra, hol jobbra fordítja, hogy táplálékhoz jusson. Így lesz “kétfejű” ez a ragadozó madár, jelezvén, hogy itt és most, a tavaszi napéjegyenlőség hajnalán éppen egyforma távolságra vagyunk a megelőző éjféltől, mint a következő déltől, illetve az évkörben napfordulókban számolva az előző télitől, mint a következő nyáritól. Meggyőződésünk szerint az így együtt megvalósuló komplex építészeti-képzőművészeti alkotás valóban a gyógyulást segítő eszközévé válik az intézménynek és tágabb környezetének.

A szó legszorosabb értelmében “meditációs objektumoknak”, az elmélyedést segítő ábráknak tekinthetők az egymás feletti szinteken sorakozó képek, szobrok, amelyeknek ez az együttese – bízvást elmondhatjuk – nem csak a jelen korban és Magyarországon, de a művelődés egész sok évezredes történetében, és az egész földkerekségen is párját ritkítja. Nem nehéz megjósolni: bel- és külföldről, jelen és jövő időben, betegek és gyógyultak egyaránt csodájára fognak járni.

/ A fentiekben megfogalmazott gondolatok nagyrészt Pap Gábor művészettörténésznek a szerves műveltség kutatása során kifejtett több évtizedes kutatásain - és rendkívüli jelentőségű felismerésein - alapulnak. Külön köszönet illeti a műalkotások létrejöttéhez nyújtott konzulensi együttműködéséért! /

Budapest, 1998. augusztus hó

S z c z u k a A t t i l a
felelős építész tervező

Létesítmény:
B E L V Á R O S - L I P Ó T V Á R O S S Z A K O R V O S I R E N D E L Ő I N T É Z E T
Budapest V., Hercegprímás u. 14-16. sz.
Építtető: Belváros-Lipótváros Önkormányzat
Beruházó: Belváros-Lipótváros Egészségügyi Beruházó Kft.
Tervező:
Építész vezető tervező: Szczuka Attila
Építész tervezőtárs: Gelesz András
Generálkivitelező: KIPSZER Fővállalkozási és Tervező Rt.
106 Budapest, Jászberényi út 24-36.
Képzőművészeti alkotások
1. Ólomüvegablak : Kustár Zsuzsa iparművész alkotása
/Kivitelező: Szommer György üvegfestő iparműves /
2. Zománcozott Éggömb : Turi Endre iparművész alkotása
3. Festett táblák és kazetták : Makoldi Sándor festőművész alkotása
4. Kőszobor : Makoldi S. Gyula szobrászművész alkotása

A Hercegprímás utcai homlokzaton került elhelyezésre:

5. szt. Kozma és szt. Damján / védőszentek / bronzszobra :
Makoldi S. Gyula szobrászművész alkotása
DMC Firewall is a Joomla Security extension!